Füzesabonyi Teleki Blanka

Nadónkról, Teleki Blankáról

"Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké"

Teleki Blanka /1806-1862/

A magyar nevelés úttörője

Teleki Blanka édesapja, gróf Teleki Imre jelmondata a hosszúfalvai kastély homlokzatára vésve az alábbi volt: „Qui bene latuit bene vixit − Jól él, ki rejtve él” (Ovidius).

A kastély ura eszerint is élt. Vendég nem járt a házhoz, gyermekei, Blanka, Emma és Miksa taníttatására nevelőnőket alkalmazott. A sors fintora, hogy a grófnő élete ennek a gondolatnak a cáfolatává lett.

Teleki Blanka, a magyar nőnevelés egyik apostola, a nők művelődési egyenjogúságának későbbi híve 1806-ban született az erdélyi Kővárhosszúfalván, Brunszvik Karolina és Teleki Imre leányaként, Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvodák megalapítója unokahúgaként. Teljes későbbi életpályájára nagynénje volt döntő hatással, aki gyakran magával vitte külföldi utazásaira.

Teleki Blanka ifjú éveiben Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Később Brunszvik Teréz hatására ő is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar nyelven oktató, hazafias szellemű leánynevelő intézetet nyitott Pesten fiatal, főúri családból származó hölgyek számára. Édesapja beletörődött, hogy életfelfogását gyermekei nem követik, sőt, anyagilag is támogatta az intézet működését. Blanka kitűnő tanárokat szerződtetett, munkatársai közé tartozott többek közt Vasvári Pál és Leövey Klára. 1848 áprilisában a márciusi 12 pont mintájára tanítványaival kihirdették a „Teleki Blanka növendékeinek kiáltványát a nők egyenjogúsága ügyében”. Ugyanebben az évben kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, majd Szegedre menekültek. A világosi fegyverletétel után visszavonultak a pálfalvai kastélyba.

Részt vettek a forradalmárok rejtegetésében, illetve Blanka több forradalmi nyomtatvány megjelenését is támogatta. 1851-ben letartóztatták, majd 1853-ban a haditörvényszék tíz év várfogságra ítélte, többek közt Kufsteinben is raboskodott. Hat év után, 1857-ben amnesztiával szabadult; egy rövid időszakra ugyan hazatért, véglegesen azonban soha. Münchenben, Drezdában, Brüsszelben, végül húgánál, Párizsban élt. Itt hunyt el 1862-ben, sírjánál Irinyi Dániel mondott búcsúbeszédet.  Hamvai a montparnasse-i temetőben nyugszanak.

A grófnő emlékezetét őrzi Kertész Erzsébet Teleki Blanka című életrajzi regénye, valamint a Teleki Blanka-díj, amelyet 2008-ban „az esélyt teremtő pedagógusok” részére alapítottak.

Iskolánk 1991-ben vette fel Teleki Blanka nevét. Az intézmény fennállásának 50. évfordulója alkalmából, 2006-ban felavatott, névadónkat ábrázoló fa dombormű a főbejárat előterében került elhelyezésre, melynél születés- és névnapja alkalmából minden év október 25-én megemlékező műsorral, koszorúzással adózunk Teleki Blanka életének, munkásságának.